18. 9. 2020
Az aquapónia és a kémia nem igazán értik meg egymást. Mint ahogy arról már az előző cikkekben is említést tettünk, ha a növények lepermeteznénk, a rendszer természetes ciklusa felborulna, ami a halak egészségének romlásához vezet. Ha antibiotikumokat használnánk, megsemmisítenénk ugyan a baktériumokat, de a rendszer összedőlne. Mihez kezdjünk tehát akkor, ha a kártevők elszaporodnak/megjelennek?
A válasz igazán egyszerű. Az üvegházak és egészében az összes zárt terület kiválóan szemléltetik, hogyan lehet kihasználni a biológiai védelmet.
Apró, 1-4 mm testhosszú rovar. Ránézésre ártalmatlanok, de a termésben óriási károkat tudnak okozni. Erejük a létszámukban rejlik. Tavasszal az áttelelt lárvákból kelnek ki az elevenszülő szárnyatlan ősanyák, melyek párzás nélkül is szaporodnak szűznemzéssel. Szaporodóképességük olyan nagy, hogy akár 3 - 4 szárnyatlan levéltetű nemzedéket is ki tudnak produkálni.
A következő nemzedékben szárnyas és szárnyatlan alakú utódok is előfordulnak, amelyek gazdanövényt váltva új helyre vándorolnak. A vándorló levéltetvek nagy egyedszámú kolóniákat kezdenek létrehozni. A nemzési stádium a hím és nőstény párzását foglalja magába, amikor a nőstények télen lerakják tojásaikat, és tavasszal az egész ciklus ismétlődik. A levéltetvek kártétele egyrészt a növényi nedvek kiszívásában, másrészt a vírusos betegségek terjesztésében rejlik. Az intenzív szívás következményeként előbb vagy utóbb csökken a növény ellenálló képessége és zavar lép fel a tápanyag-, asszimilátum- és fitohormon felvételben. Ez a növény megtámadott részeinek deformálódásához, megkésett fejlődéséhez, termékenysége elvesztéséhez és nem utolsó sorban a növény elhalásához vezet.
BIOAGENS használata: A levéltetvek elleni biológiai védekezés leggyakoribb technikája az úgynevezett Bioágens telepítése. Olyan élő organizmusról van szó, amely segít szabályozni a kártevők állományát. Aphidius colemani – nálunk fürkészdarázsként ismert parazita darázs kiváló tetűfürkész. Alkalmazása egyszerű. A levéltetvek jelenlétének észlelése után minél előbb telepítsük (ebben az esetben segítségünkre lehetnek a sárga ragadós színcsapdák). A kiszerelésben általában bábok vannak, amelyekből később kikelnek a fürkészek. Ezek 300 levéltetűn is képesek parazitálni, beléjük rakva tojásaikat. Érdekes, hogy a tojásrakás után a levéltetű múmiává változik, és színét aranysárgára „változtatja“. A parazita darazsak függenek a levéltetvektől, tehát telepítésük a levéltetvek megjelenése előtt nem lehetséges. Alapvető igény, hogy megőrizzük az optimális hőmérsékletet, aminek 15 és 30 °C között kellene mozognia.
Alkalmazható a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) és az uborka-levéltetű (Aphis gossypii) ellen.
További segédünk a katicabogár lehet - Hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata). A katica ragadozó, és lárvája a fejlődési stádiumban akár több száz levéltetűt is képes elfogyasztani. Jelenleg azonban inkább a harlekinkaticával (Harmonia axyridis) találkozunk, amely nálunk már invazív fajnak számít. Alkalmazása már nem olyan gyakori, mint régebben.
Érdekes lehet az Entomophthorales rendbe tartózó entomopatogén (rovarölő) bázisú gombák alkalmazása is. A patogén gombák a természetben konídiumaikkal (ivartalan spórák) terjednek, amelyek a levéltetű elpusztulása után behálózzák annak fertőzött testét. Az elpusztított levéltetvek a felülethez rögzítve ott maradnak a kolóniában, és a további fertőzés forrásává válnak. Az érett spórákat akár néhány milliméter távolságba is kilövellik, ami jelentősen megkönnyíti a levegőben történő terjedésüket. A konídiumok tehát a megfelelő gazdatesttel való érintkezés után kicsíráznak, hifáik belenőnek az állatba, és rövid időn belül kitöltik a levéltetű testét. A körforgást további konídiumok kialakítása zárja le az elpusztult egyed testén. Ez a ciklus körülbelül 2 - 6 napig tart, a környezeti feltételektől függően (a magasabb páratartalom a spórák gyorsabb csírázását eredményezi). Jelenleg a piacon ilyen fajta preparátumok nem kaphatók, de reméljük, hogy hamarosan megjelennek.
