Egy aquapóniás farmon dolgozó hétköznapja

18. 9. 2020

Gondoltak néha arra, hogy hogyan nézhet ki egy ilyen nap az aquapóniás üzemben? Engedjék meg, hogy megpróbáljam Önöknek bemutatni, milyen tevékenységeket kell elvégezni. Valószínűleg rájönnek, hogy nincs ebben semmi rejtély vagy ördöngösség. Éppen ellenkezőleg.

Hogyan telik tehát egy aquapóniás farmon dolgozó hétköznapja?

Elsődleges feladat minden reggel leellenőrizni a minőséget. Ez azt jelenti, hogy el kell végezni a szokásos vízelemzéseket, le kell mérni a pH-t, , ammónia-, nitrát- és nitrit tartalmat. Ellenőrzésre kerül a víz és a levegő hőmérséklete, valamint a levegő páratartalma.

A pH- érték mérése kétféle módszerrel történik. Az első indikátor papírok használatán alapul. Ezek előnye az alacsony beszerzési ár. Hátránya viszont a nagyon pontatlan mérési eredmény. Az aquapóniában már egy egytizedes eltérés is fontos szerepet játszik, ezért az ilyen mérés kockázatos. A másik lehetőség egy digitális pH mérőkészülék megvásárlása. Így a mérés nagyon pontos lesz, de időnként a készüléket újra kell kalibrálni és a beszerzési ár is magasabb.

Véleményem szerint itt nem helyénvaló a takarékosság, javaslom, hogy azonnal vegyünk egy jó minőségű pH mérőt. Mert balesetre kerülhet sor, amely megfosztja Önt az egész termeléstől, és a keletkező károk messze túlszárnyalnák a jó minőségű pH mérő árát.

Az ammónia-, nitrát- és nitrit tartalom kémiai reakciókkal mérhető. Az ilyen típusú méréshez nincs szükség laboratóriumra. Az egyetlen dolog, amire szüksége lesz, az egyes keverékek tesztereinek beszerzése. Az általánosan alkalmazott módszernél a vizsgált víz bizonyos mennyiségét összekeverik a vegyi keverékekkel és megvárják a reakciót. Az eredmény kiértékelésére a mellékelt színskálás útmutató szerint kerül sor.

Egy rövid megjegyzés - ha szabad ammónia van jelen a vízközegben, a halak nem tudják kibocsátani a sajátjukat, és mérgezésre kerül sor. Az ammónia toxikus a halakra nézve, ezért ennek értékeit nullán kell tartani. Ha magasabb értékre ugrik, két lehetőségünk van: 1) Csökkentjük a tápadagot. A halak etetésekor emelkedik az ammónia szintje. (Ez hasonló, mint az akváriumokban elpusztult halak esetében. Éppen a felszabaduló ammónia miatt kel ezeket eltávolítani. Ugyanez a helyzet a megromlott haleledellel is.) 2) Növeljük a nitrifikáció hatásfokát (például baktériumok hozzáadásával). Ezután ellenőrizzük, hogy minden a normális értéken van-e, és megnézzük a halakat. Ha aktívak és egészségesnek tűnnek, minden rendben.

A levegő hőmérsékletének és páratartalmának mérése általánosan ismert mérőműszerekkel megoldható. A magasabb páratartalom miatt jobb, ha vízhatlan készülékeket alkalmazunk. A vízhőmérsékletet hőmérővel mérjük. Én személyesen a hagyományos hőmérőkre teszem le a voksom, de a digitális hőmérők is megfelelnek.

Most pedig következik a normál rendszerkezelés. Ellenőrizni kell a növények és a halak egészségi állapotát. A halak legyenek aktívak és szemmel láthatóan elevenek. A növényekről, betegségeikről és kártevőikről az előkészületben lévő „Aquapóniás növényorvos“ cikkben beszélünk majd.

Ezután jön a palánták begyűjtése és előkészítése. Ha a terményeket begyűjtöttük, akkor pótolni kell az új palántákat. Itt főszerepet kap a helyes tervezés és az egyes zöldségfélék kiültetésének megfelelő időzítése. Hiszen egy felnőtt fejes saláta sokkal tápigényesebb, mint egy fiatal palánta. Tehát ha a termést egyszerre takarítanánk be, a tápanyagfelvétel lecsökkenne, nem lenne biztosítva a víz tökéletes szűrése, és emiatt bekövetkezhetne a legrosszabb eset - a halak elpusztulnának.

A következő cikkben közelebbről megismerkedünk az aquapóniával való megismerkedésemre és első tapasztalataimra a kültéri rendszerek építésében.

Aquaponic is the Answer

- Kristián Božik

DALŠÍ ČLÁNKY

Všechny články
calendar-fullcrossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram